Isten az út,
Lelkem egy vándor,
aki rajta halad.
Isten a folyó medre,
Lelkem egy vízcsepp benne.
Isten a tündöklő égbolt,
Lelkem egy napsugár rajta.
Gyakran eljátszom a gondolattal,
Mi van, ha ez mégsem így van,
Ha a lelkem mégsem egy vándor,
Hanem a lelkem az út,
És Isten halad rajta?
Ha lelkem a folyó medre,
És Isten maga a víz benne?
S ha lelkem a tündöklő égbolt,
Isten a napsugár rajta?
Ekkor a csendet egy hang töri meg,
Lágyan és kedvesen így szól hozzám:
Hisz’ te is tudod, mi az igazság:
Hogy Isten az út,
És Isten halad rajta!
Isten a folyó medre,
És Isten a víz is benne!
Isten a tündöklő égbolt,
Ahogy Isten a napsugár is rajta!
Mert Isten a Minden,
És Minden az Isten!
Sopron, 2009.