Amikor a gondolatok szavakká érnek
Az írás belső motivációból születik. Nem azért, mert elismerésre vágyom, nem azért, mert valaki ezt várja tőlem, és nem is azért, hogy megfeleljek. Egyszerűen azért írok, mert örömet ad.
Az írás belső motivációból születik. Nem azért, mert elismerésre vágyom, nem azért, mert valaki ezt várja tőlem, és nem is azért, hogy megfeleljek. Egyszerűen azért írok, mert örömet ad.
Sokszor megkérdezik tőlem, miért írok. Erre nincs egyetlen rövid válaszom, mert az írás számomra nem döntés, hanem egy belső folyamat. Olyan, mint a lélegzetvétel: természetesen történik.
Az érzések, találkozások, veszteségek és örömök olyanok, mint a gyümölcs a fán: türelemmel és idôvel megérnek, átalakulnak, és végül egy történetté vagy egy verssé formálódnak.
Mindannyian más-más ajándékot kaptunk. Van, aki zenében találja meg önmagát, más fest, tanít, gyógyít, kertet gondoz vagy emberekkel foglalkozik. Hiszem, hogy a kreativitás minden emberben ott él. Nem egy kiváltság, hanem egy lehetőség. Csupán más alakban mutatkozik meg mindannyiunkban.
Az én kreativitásom az írásban talált otthonra.
Amikor írok, nem csupán történeteket vagy verseket alkotok. Önmagamból adok át egy darabot. Gondolatokat, érzéseket, kérdéseket és reményeket. Talán éppen ezért olyan különleges számomra ez az alkotómunka: minden leírt szó egy kicsit én magam vagyok.
Hiszem, hogy az őszinte szavak képesek hidakat építeni emberek között. Egy versben vagy egy történetben sokszor felismerjük saját érzéseinket, még akkor is, ha azt valaki más írta le. Ez az irodalom egyik legnagyobb ajándéka: emlékeztet bennünket arra, hogy érzéseinkkel soha nem vagyunk egyedül.
Ezért írok.
Mert számomra az írás nem csupán alkotás, hanem önkifejezés. Egy út, amelyen újra és újra felfedezhetem a világot – és közben egy kicsit önmagamat is.
És te? Mi az a tevékenység, amelyben igazán önmagadnak érzed magad?