Maráczi Rea: Hinni
Mesteri elmével eljutni a tű fokáig, Szerető szívvel együtt táncolni rajta, Gyermeki tudattal átjutni a túlsó partra. Elrejtett kincseket nem kívül keresni, A tükör előtt állva magamba tekinteni, Belül a békesség forrását meglelni. Eldobni mindent, ha a sors úgy kívánja, Állni egyenes háttal záporban, zivatarban, Szövetségre lépni lelkem halk szavával. Gyökeret […]
Maráczi Rea: Miatyánk
Miatyánk, aki a mennyekben vagy, fent elérhetetlen magasságokban, és lent, mérhetetlen mélységekben. Kívül, a világ sokszínűségében, és belül, lelkünk csendes rejtekében. Szenteltessék meg a Te neved, és minden létező neve az ég alatt. Hiszen Te tükröződsz mindannyiukban. Az Isteni szikra ott van minden lényben, csak lángra kell, hogy gyúljon és lobogjon égi fénnyel. […]
Maráczi Rea: Közeleg…
Apró, kicsi lépésekkel is eljuthatsz az ördögig! Szinte észre sem veszed és odaérsz a pokolig! Minden jól van, minden rendben! – mondogatod magadnak. – Biztos tudják, mit kell tennem, akik irányítanak! Honnan tudod, hogy közelít a vég és a kárhozat? Ha az az út, amin haladsz, hamis és feláldoznak! Ha már csak egy […]
Maráczi Rea: Minden visszatér hozzám…
Minden visszatér hozzám… A ki nem mondott szavak, az elsuttogott gondolat, a kikiáltott indulat… Minden visszatér hozzám… Amit félek megtenni, amit el bírok viselni, amit meg tudok szeretni… Minden visszatér hozzám… Akár magamhoz láncoltam, vagy lelkemből eloldottam, végül mégis megtartottam… Minden visszatér hozzám… Minden, amit megszültem, sajátomként felneveltem, s mindaz, amit eltemettem… […]
Maráczi Rea: Valami…
Valami dobbanás, Valami suttogás, Valami távolból feltörő morajlás. Valami ringatás, Valami sejtelem, Valami csillanó hangtalan rejtelem. Valami szárnyalás, Valami zuhanás, Valami közeli felfénylő ragyogás. Valami simítás, Valami érintés, Valami tétova óvatos ölelés. Valami sóhajtás, Valami vágyódás, Valami surranó szerető mosolygás. Valami puhaság, Valami zuhogás, Valami lüktető izgatott sodródás. […]
Maráczi Rea: Az vagyok…
Törött cserép vagyok, melyből kifolyik a víz. Mérgezett víz vagyok, mely megöli a folyót. Száraz meder vagyok, mit belepett a gaz. Elhagyott föld vagyok, ami nem hoz már termést. Kidőlt fatörzs vagyok, melyre nem száll a madár. Beteg madár vagyok, mely nem találja fészkét. Lyukas fészek vagyok, hol éhes fióka vár. Kis fióka vagyok, […]
Maráczi Rea: Csak egy
Csak egy út van: felfelé! Minden más hazugság! Csak egy idő van: örökké! A többi mind öncsalás! Csak egy alak van: a formátlan! A többi csak buborék! Sorra szétpattannak az úton, ahogy haladsz felfelé! Sopron, 2014.
Maráczi Rea: Ha meghalok
Ha meghalok, temessetek el a réten. Ne legyen fejfám, se koszorúm, se nevem. Tartson meg csak az emlékezet. Azzá leszek újból, ki voltam, mielőtt megszülettem. Ne jöhessenek hozzám meggörnyedt emberek, kik csak siránkoznának elvesztésem felett. Ne vegyen körbe csend, hideg és félelem, a szomorú megbánás, a mardosó kételyek. Jöjjenek inkább csak vidám […]
Maráczi Rea: Isten az út!
Isten az út, Lelkem egy vándor, aki rajta halad. Isten a folyó medre, Lelkem egy vízcsepp benne. Isten a tündöklő égbolt, Lelkem egy napsugár rajta. Gyakran eljátszom a gondolattal, Mi van, ha ez mégsem így van, Ha a lelkem mégsem egy vándor, Hanem a lelkem az út, És Isten halad rajta? Ha lelkem a folyó […]
Maráczi Rea: Női alak
